Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

2008. november végi gondolat a tettről

2010.08.15

„Valóban tudom. De mit? A tananyag egészét. Akár mondatról mondatra, ahogy a könyvben le van írva! Versenyeken – mint egy jól programozott gépezet – mindig a helyes választ adom.” Ilyen az ideális diák. Több kollégánál. Nálam (sajnos? hál’ Istennek?) nem. Jobban kedvelem a kérdezni merő és nem mindent értő, nem mindent kedvelő és hibákat ejtő gyereket. (Aki persze a viselkedés elfogadott formáit is most tanulja. De tanulja!)

Most tehát nézzük: Hogyan tanulunk?

Mindnyájan – kik olvashatják ezen írást – már régen megtanultak egy elképesztően nehéz dolgot: anyanyelvünket. (A magyar a világ legkreatívabb nyelve a baszk mellett. Közel 150 nyelv közül. Csak ez elegendő ok, hogy mindenki előtt büszkék, egyenesek legyünk magyarságunkra!)

Újszülöttként azonban nem értettünk semmit a beszédből. És most sem nézünk furcsán azokra, akik a beszédet (egyenlőre) nem értőhöz szólnak. Miért félünk akkor a diákoknak „nehezen olvasható” könyvet adni?! Valójában nem attól félünk, hogy a következő nemzedék többre viszi, mint mi?!

 

No, de térjünk vissza: Mit is tudok? Mit ér a sok-sok elmélet, ha nem lesz tapasztalat? A jelenlegi állami oktatásból szinte száműzték a gyakorlatiasságot. A gyerekeket már „csak” érzelmeiken keresztül ideig-óráig megragadni. (Esetleg félelemben tartani.) És mivel egyre inkább a durva ingerekhez szoknak (Tom és Jerry, akció”vígjáték”ok, hírműsorok szörnyűségei, stb.) így a lelket építő, a valódi szeretetben bővelkedő kommunikációra egyre többen alkalmatlanok.

Hogyan tudom átadni annak a rengeteg tapasztalatnak az esszenciáját, amit magamba gyűjtöttem?! Sehogy. Ám egy ilyen típusú életre felkészítem mindazokat, akik erre szóval vagy szavak nélkül kérnek. Megtanítom őket gondolkodni, tényeket értelmezni és ezek ismeretében dönteni és továbblépni. Felmutatom, hogy mindig van választás és mindig van tovább és mindig van nyitás és befogadás az újabb irányába.

Tudom, hogy szabályokat és egyetemes törvényeket meg lehet tanulni. Lehet érezni, hogy mit hoz a jövő, miközben azt sem tudom, hogy mi lesz a következő mondat, amit le fogok írni. Számtalan gondolat cikázik bennem, mégis csak egy valósul meg.

Tudom, mert megtanultam a leckét.    1.

Értem, mert láttam, hogy igazat szól a lecke.    2.

Tapasztalom, mert enyém lett a tananyag.     3.

Teszem, mert a korábban bebiflázott lecke alkalmazása segít a mindennapjaimban, az életemben.     4.

 

A tudás 4 lépésben ez. De ez csupán annyi, mint színes világunkban az alapszínek. Mind-mind árnyalódik és összefonódik. Ez pedig már olyan, mint egy tánc. A gondolatok tánca. Kottáját az ősi díszítőművészek lejegyezték hímzésben, szőnyegben, faragásban, festésben, mesében, zenében, táncban. Ez van a DNS-láncban is.

Tudom? Inkább élem és érzem.

 

 

                                       ......és Neked mi a véleményed?
                                                             Írd meg!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.